Twilight

Kezdtem végleg kimerülni, de harcoltam ellene. Jacob ekkor már két lábon tért vissza. A széles mellkasa csupasz volt, a haja összekuszálódott és bozontos volt. Csak egy fekete alsónadrágot viselt, a lábai csupaszak voltak . Most egyedül volt, de gyanítottam hogy a barátai, láthatalanul vártak rá a fák között. Nem sokáig vesztegette az időt, keresztülvágott a mezőn, bár a Cullenéknek elég nagy helyet adott, akik közben csendesen beszélgettek a körben. -Rendben, vérszívó,-mondta Jacob aztán amikor csak néhány lábnyira volt tőlünk folytatta  abeszélgetést.Melléálltam. -Mi annyira bonyolult ezen?­-Nekem meg kell fontolnom minden lehetőséget, -mondta Edward,-higgadtan. -Mi van, ha valaki keresztüljut rajtad?­Jacob felhorkant erre az ötletre.-Rendben, hagyd őt a rezervátumba. Elérjük, hogy Collin és Brady hátul maradjanak. Ott biztonságban lesz.-Mogorván ránéztem.-Rólam beszéltek?­-Éppen azt akarom tudni, hogy hogy tervezi te kivel leszel a küzdelem alatt­magyarázta Jacob. -Hogy én kivel leszek?­-Nem maradhatsz Forksban, Bella.-Edward hangja békítő volt.-Tudják, hogy hol lehet téged megtalálni.Mi van, ha valaki átcsússzan alattunk? A gyomrom összehúzodott és a vér kifutott az arcomról.- Charlie? -ziháltam. -Ő Billyvel lesz,-biztosított gyorsan Jacob-. Ha apámnak gyilkosságot kell elkövetnie hogy ott legyen akkor meg fogja tenni. Valószínűleg ez nem lesz olyan nehéz ügy. Szombat igaz?akkor meccs van. -Ez a szombat? -Kérdeztem, a fejemet forgatva. A gondolatok vadul száguldoztak a fejemben.Szemöldökömet ráncoltam Edward felé-. A fenébe! Akkor megyek a diplomázási ajándékodért!

Edward nevetett.-Ez most nem számít-, emlékeztetett engem.-egyébként is majd valakinek odaadod a jegyeket. Az ihlet gyorsan jött. Angela és Ben,-döntöttem azonnal. Legalább igy elmennek a városból arra az időre. Megérintette az arcomat. -Nem tudsz evakuálni mindenkit,-mondta finom hangnemben. Elrejteni téged, nagyon elővigyázatosan kell. Megmondtam neked, —nem lesz semmi baj. Nem tudunk mindenkit elrejteni akit akarunk.­-De mi lesz azzal hogy La Push-ban tartjuk őt? -vágott közbe Jacob türelmetlenül. -Visszajött és túl sokat tud-, mondta Edward. -Mindenhol nyomokat hagyott. Alice csak nagyon fiatal vámpírokat lát, akik jönnek a vadászni, de nyilvánvalóan valaki létrehozta őket. Valaki aki tapasztaltabb van a háttérben. Bárki — Edward szünetet tartott hogy rám nézzen, — aki bármit megtud tenni elég zavaró dolog. Alice látni fogja, ha úgy dönt, hogy leleplezi magát de túl elfoglalt ahoz hogy döntést hozzon. Talán valaki számít erre. Nem hagyhatom bellát addig egyedül.Őt nehéz lenne megtalálni. Ez egy hosszú folyamat lenne és nem veszíthetem el a lehetőségeket-Bámultam Edwardot, miközben magyarázott, ahogy a homloka gyűrődőtt. Megpaskolta a karomat. -Óvatosak leszünk-, igérte Jacob elnézett a mély erdőbe tőlünk keletre, az olimpiai hegyek hatalmas kiterjedéséhez. -Rejtsd el őt ott-, javasolta. Ott egy millió lehetőség van, — olyan helyek,ahová bármelyikünk egy perc alatt ott tudna lenni ha szükség van ránk. Edward a fejét rázta.

- Az illata túl erős és,kombinálva az enyémmel különösen felismerthető. Még akkor is, ha elviszem őt és elfedünk minden nyomot,de Bella illata ránk vonná a figyelmüket. Nem tudnák pontosan hol vagyunk hiszen még ők se tudják merre felé jönnek.Ha azelőtt megéreznék az illatát, megtalálnának minket .

Mindkettőjük ugyanakkor grimaszolt, a szemöldökeik összehúzódtak -Látod a nehézségeket.­-Kell lennie egy módszernek, ami beválhat-, Jacob motyogott. Az erdőt fixírozta, miközben összehúzta az ajkait. Megroggyantak a lábaim. Edward a derekam köré tette a karját miközben közelebb húzott magához, és ránehezedtem a testsúllyommal. -Haza kell vinnem téged — kimerült vagy. És Charlie hamarosan fel fog ébredni.­-Várj egy percet-, mondta Jacob miközben odajött hozzánk.Szemeiben fény égett.-Az  illatomat undorítónak tartod iagz? -Hmm, nem rossz.-Edward kettőt léppett előre.-Ez lehetséges. A családjához fordult. -Jasper?-szólt oda neki. Jasper különösen nézett ránk. Alice-szel átsétált felénk. Az arca megint frusztrált volt.. -Rendben, Jacob.- bolintott Edward Jacob az érzelmei furcsa keverékével az arcán fordult felém. Világosan látszott hogy izgatott volt az új tervét illetően,de még mindig nyugtalan volt az új szövetségesei miatt.Azután rajtam volt a sor hogy óvatos legyek ahogy kinyújtotta akarjait felém. Edward vett egy mély lélegzetet. -Látni fogjuk, hogy össze tudom-e zavarni az illatod eléggé hogy elrejtse a nyomodat,-magyarázta Jacob. Gyanúsan bámultam a kitárt karjait. -enged meg neki hogy elvigyen téged, Bella,-mondta nekem Edward. A hangja nyugodt volt, de én tudtam hogy allig bírja legyőzni az ellenszenvét. Rosszallóan néztem.

Jacob égenk emelte a szemeit, türelmetlenkedett, és átkarolta engem az izmos karjaival. -Ne viselkedj ugy mint egy kisbaba-,motyogta De a szemei épp mint az enyémek Edward felé pislogtak. Edward arca higgadt és sima volt. Jasperhez beszélt. Bella illata nagyon intenzív nekem— azt gondoltam, hogy sokkal tisztességesebb ha valaki más teszteli le. Jacob elfordult tőlünk és besietett velem a fák közé. Nem mondtam semit, ahogy a sötétség bezárult körülöttünk.Lebiggyesztettem az ajkaimat.Kényelmetlen volt Jacob karjai között lenni. Ez túl bizalmasnak tűnt nekem — nem hiszem hogy neki ennyire szorosan kellett volna tartania engem — és nem tudtam hogy ez hogyan hathatott rá. Visszaemlékeztem az utolsó délutánomra La Pushban, és nem akartam erre gondolni. Bosszúsan toltam el a karját amikor még szorosabban fogott engem. Nem mentünk messze; csinált egy széles ívet és másik iránybóljött vissza a tisztásra. Edward egyedül volt ott és Jacob felé ment. -Most már letehetsz­

- Nem akarok esélyt adni arra hogy összekuszálódjon a kísérlet.­A sétája lelassult és a karjai összeszorultak. -Annyira bosszantó vagy,- motyogtam. -Köszi-Jasper és Alice álltak egyedül Edward mellett. Jacob több lépést tett, azután megállított engem egy tucat lábra Edwardtól. Anélkül hogy ránéztem volna Jacobra odamentem Edwardhoz és megfogtam a kezét. -Rendben van?- kérdeztem

-Amíg nem érintesz meg semmit Bella, én nem tudom elképzelni hogy valaki rájönne hogy ez a te illatod.- mondta Jasper miközben grimaszolt. -Ezek az illataiok most majdnem teljesen összemosódtak.­-Egy határozottan sikeres volt, értett egyet Alice miközben az orrát ráncolta. -És ez nekem adott egy ötletet.­-Amelyik működni fog,-tette hozzá Alice magabiztosan. -Ügyes, -értett eggyett Edward. -Hogyan birtad ki? –motyogta nekem Jacob. Edward figyelmen kívül hagyta Jacobot és rám nézett, amíg magyarázott. Mi — rendben te — itt vagyunk és ez a hamis nyom a tisztáson marad. Az újszülöttek amikor vadásznak, az illatod fel fogja izgatni őket, és jönni fognak pontosan ahogy ezt a akarja az aki megteremtette őket. Alice már látja, hogy ez működni fog.Amikor megfogják az illatunkat, kettészakadnak majd és megpróbálnak ránk támadni két oldalról. Az egyik fele keresztül fog menni az erdőn ahol Alice látomásaiban látni fogja. -Igen! –sziszegte Jacob. Edward rá mosolygott, mint egy igazi bajtársra. Hányingerem volt. Hogyan lelkesedhetnek ezért ennyire? Hogyan állhatnék egy helyben miközben veszélyben van mindkettőjük? Nem voltam rá képes. Nem leszek. -Nem ez az egyetlen lehetőség,-mondta hirtelen Edward, a hangja undorodó volt. Ez arra késztetett engem, hogy elugorjak miközben arra gondoltam hogy biztos hallja amit gondolok, de a szemei Jaspert nézték. -Tudom, tudom, -mondta gyorsan Jasper. Ráadásul nem fontoltam meg igazán-Alice a lábán toporgott.

-Ha Bella ténylegesen itt volt a tisztásban, ez hajtaná őket,-magyarázta neki Jasper.-ettől megőrülnének. Nem lennének képesek,koncentrálni másra csak rá. Ez túl könnyű lenne. Edward Jaspert fixíriozta egy ideig. -Természetesen ez túl veszélyes számára. Ez csak egy eltévedt gondolat volt, -mondta gyorsan. De a szeme sarkából engem nézett, a pillantása sóvárgó volt. -Nem, -mondta Edward. A hangja végleges volt. -Igazad van,-mondta Jasper. Megfogta Alice kezét és elindult a többiek felé . -Legjobb kettő a háromól?- Hallottam amikor ezt kérdezte, mikor újra gyakorolni mentek. Jacob undorodva bámult utána. Jasper katonai szemszögből zézi a dolgokat-, Edward csendesen védte meg a testvérét. -Ő mindegyik lehetőséget megnézi-ez nem érzéketlenség hanem alaposság.­Jacob horkantott eggyet. Öntudatlanul közelaraszolt hozzám. Csak három lábnyira állt Edwardtól és, miközben álltam ott közöttük, érezhetem a testi feszültséget a levegőben. Ez olyan volt mint valami légköri zavar.Elég kényelmetlen. Edward visszatért a feladathoz.-Péntek délután el fogom őt ide hozni hogy lefektessük a hamis nyomot.Akkor tudunk találkozni, és elvinni őt egy olyan helyre amit ismerek. Teljesen eltér az úttól, és könnyen védhető, nem fognak könnyen odatalálni. ­-És aztán mi lesz? Egy mobillal otthagyod őt? -Kérdezte kritikusan Jacob. -Van jöbb ötleted?­Jacob hirtelen önelégült lett. -Voltaképpen, van.­

-Oh. . . már megint, kutya, ez egyátalán nem rossz.­Jacob gyorsan hozzám fordult, ahogy elhatározta hogy játsza majd a jó fejet és igy engem is bevont a beszélgetésbe. -Megpróbálom rábeszélni Sethet és a másik két fiatalt hogy maradjon hátra,ők még elég fiatalok de erősek, és makacsul ellenálnak. Tehát ez egy új kinevezés lenne neki, — a mobiltelefonra, gondoltam természetesen.-Megpróbáltam kedvet kapni a dologhoz.Igy senki nem lesz rászedve. -Amíg Seth Clearwater a farkasalakjában van, neki jó kapcsolatai lesznek a falkával,-mondta Edward.-A távolság nem probléma? Tette hozzá amikor Jacobhoz fordult. -Nem.­-Háromszáz mérföld?-kérdezte Edward-. Az lenyűgöző.­Jacob megint jó fejnek tünt.-Ez a leghosszabb amit valaha kikisérleteztünk, -mondta nekem. Nyugodj meg Bells. Szórakozottan bólintottam; rosszul voltam a tudattól hogy a kicsi Seth Clearwater voltis egyike volt a vérfarkasoknak,és ez a tény mindent nehezebbé tett. A mosolya olyan volt mint a fiatalabb Jacobévolt, még a 15öt se töltötte be. A lelkesedése a tanácsülés-örömtűznél hirtelen új jelentést adott. -Ez egy jó ötlet. -Edward vonakodóan vallotta ezt be-Sethtel jobban fogom érezni magamat ott,és még a kommunikáció is meglesz. Nem tudom, hogy képes lennék e Bellát egyedül hagyni ott.Ugy tűnik ez sikerölhet! Bízom avérfarkasokban!­-A vámpírokkal harcolok ahelyett hogy ellenük harcolnék!-Jacobon is tükröződött Edward undorodó hangja. -Nos még mindig sikerülhet harcolnod néhányunk ellen, -mondta Edward. Jacob mosolygott. -Ezért vagyok itt!­

19. ÖNZÉS

Edwárd a karjaiban vitt haza,tudván máskép nem menne. Elaludhattam az úton. Amikor felébredtem, a szobámban feküdtem az ágyamban, az ablakon án gyenge fényszűrődött be. Mintha délután lett volna. Ásítva nyújtozkodtam, s közben kezeimmel kerestem őt,de csak ürességet találtam. „Edwárd?” motyogtam. Kereső kezeim rátaláltak valami hidegre és simára. A keze. „Tényleg fel akarsz kelni?dörmögte „Mmm, „ beleeggyezően sóhajtottam fel. „Sok téves riasztás volt?” „Nagyon nyugtalan voltál-egész nap beszéltél.” „Egész nap?” Felpillantottam, majd ismét az ablakra néztem. „Hosszú volt az éjszakád, mondta nyugtatóan.” Egész nap ágyban voltál.” Ahogy felálltam megszédültem. A lenyugvó nap fénye volt, ami bevilágított az ablakomon.”hűha.” „Éhes vagy?” kérdezte. Szeretnél ágyban reggelizni? „Megyek,megcsinálom”nyögtem fel nyújtózkodva. Szükségem van rá,hogy felkeljek és kinyújtóztassam magamat.” Amíg leértünk a konyhába,végig fogta a kezemet, óvatosan kémlelt, mintha attól tartana,hogy bármelyik percben leeshetek. Vagy szimplán azt hitte,hogy alvajárok. Egyszerűen beledobtam a pár toast a piritóba. Egy futó pillantást vetettem a króm gépen visszatükröződő arcomra. „Au, de rosszul nézek ki.” „Ez egy hosszú este volt, mondta ismét.”Talán maradnod kellett volna, és aludni inkább.” „Igaz  és elveszíteni mindent. Tudod ideje lenne elfogadnod a tényt,hogy  én is családod része vagyok.”

Mosolygott. Talán meg tudom szokni ezt a gondolatot.” Leültem a reggelim kíséretében, ő  pedig mellém ült. Amikor az első falatot a számhoz emeltem, láttam ,hogy a kezemet nézni. Lenéztem és láttam, hogy mindig rajtam volt Jacob ajándéka. „Szabad?” kérdezte, és az apró farkas után nyúlt. Halkan álaszoltam.”Persze,természetesen.” A lánc alá csúsztatta a kezét, és hűvös kezébe fogta az apró medált. Egy múló pillanatig, tartottam tőle, hogy egyszerűen szétmorzsolja ujjaival. De temészetesen Edwárdnak esze ágában nem volt ezt tenni. Zavart voltam a gondolattól. Egyszerűen elengedte a farkast, hagyta hogy visszaessen. Az lágyan hintázva esett le a csuklómra. Próbáltam olvasni a tekintetéből, mindent elrejtett, ha volt is bármi más. „JAcob Black adhat neked ajándékot.” Ez nem kérdés volt ,de még csak vád sem. Csak egy ténymegállapítás. Tudtam, hogy az előző születésnapomra utal, arra hogyan reagáltam az ajándékokra, hogy nem akartam kapni semmit sem. Különösképpen nem Edwárdtól. Ez abszolút logikátlannak tűnt, természetesen, bárki más figyelmen kívűl hagyott… „Kaptam tőled ajándékot,emlékeztettem. Tudod, hogy mennyire szeretem a saját kezű ajándékot. Egy pillanatra lebiggyedt az ajka. „Mi van ezzel? Ez elfogadható?” „Mit akarsz mondani ezzel?” „Ez a karkötő. Ujjaival körbe simította a csuklómat” Sokat fogod hordani?” Megrándítottam a vállamat. „Nem akarod megbántani az érzéseit,”mondta csípősen „Természetes, gondolom.”

„Nem gondolod,hogy akkor jogos, hogy,” beszéd közben a kezemet nézte, majd megfogta és ujjaival ismét végigsimította a csukómat, „ van ez ellen egy csöpp kifogásom?” „Kifogásod?” „Az amulett- valamint jelent a szemedben.” „Te vagy minden gondolatom, nem kell emlékeztető.” „Ha adnék neked valamit , hordanás? „Valami személyeset?” „Igen,ami már korábban is megvolt nekem.”angyalian mosolygott rám. Ha ez az egyedüli reakció,amit Jacob ajándéka kiváltott, szívesebben vettem volna el. „Bármi ami boldoggá tesz.” „Érzed az egyenlőtlenséget?” kérdezte vádlóan.”Mivel én igen.” „Milyen egyenlőtlenséget?” Szeme elsötétült. Rajtam kívül, mindenki megtalálja a módját, hogy ajándékot adjon neked. Szerettem volna odaadni az érettségi ajándékodat,de nem tettem. Tudtam jobban kiakasztana, mint bárkim mást. Ez teljesen tisztességtelen. Hogyan magyarázod ezt?” „Nagyon könnyen.” Mondtam.” Te mindenki másnál fontosabb vagy a számomra. És tőled az ajándékom te magad vagy. Ez már most több,mint amit valaha is kérhetnék, és bármféle ajándék,csak méginkább felborítaná az egyensúlyt köztünk.” Fontolgatta a hallottakat,majd felhúzott szemöldökkel mondta „ Nevetséges a magyarázatod.” Csöndben ettem a reggelimet. Tudom nem hallota volna meg,hogy ő is ezt teszi. Megrezzent a telefonja. Megnézte a számot,mielőtt felvette. „Mi történt Alice?” Várakozva figyeltem a reakcióját, kicsit idegesen. De bármi,amit Alice mondott neki nem lephette meg. Néha felsóhajtott.

„Kitalálok valamit”mondta neki, miközben felhúzott szemöldökkel a szemembe nézett. „Beszélt álmában.” Elképedtem. Mit mondhattam? „Vigyázni fogok rá.”ígérte Áthatóan nézett,ahogy letette a telefont. „van valami,amiről szívesen beszélnél velem?” Óvatosan vártam egy percig. Alic figyelmeztetése volt ez tegnap éjjel. Eltudtam képzli miért hívta. Akkor eszembejutott az egész álmom, ami kísért egész nap,miközben aludtam. Álmomban  igyekeztem követni Jaspert, hogy megtalálhassam Edwárdot… Edwárdot és szörnyet,aki megakart ölni,de nem kellett már félnem tőle,mert meghoztam a döntésemet. El tudtam képzelni,mit hallhatott Edwárd,miközben aludtam. Egy perce összeszorítottam az ajkaimat, és kitértem a tekintete elöl. Várt. „Tetszik Jasper ötlete.”mondtam végül. Felhördült „Segíteni akarok. Tennem kell valamit.”bizonygattam „Az nem segít,ha tudom,hogy veszélyben vagy.” „Jasper nem így látja.”És ez az ő szakterülete.” Edwárd haragosan nézett rám. „ Nem vihetsz el. Fenyegetőztem.” Nem fogok az erdő mélyén bujkálni,amíg te kockáztatod magad miattam.” Harciasan mosolygott. Alice nem látott tisztán téged Bella. Azt látta,hogy elveszel az erdőben. Nem tudsz megtalálni minket, nekem pedig sok időbe telik ,hogy rád találjak. Probáltam hűvös maradni. „Pont ezért nem számít Alice Seth Clearwaterrel kapcsolatban,  mondtam politikusan. „Ha neki volt, természtesen akkor sem látna semmit. Deez most úgy hangzik,hogy Seth szeretné ha ott lennék,pont mint én.

Nem hiszem,hogy nehéz lenne meggyőzni,hogy mutassa az utat nekem.”Düh cikázott keresztül az arcán, majd vett egy mély levegőt, majd összeszedte magát.”Talán kivitelezhető…ha nem mondod el nekem.”Most csak meg kell kérnem Samet, hogy adjon utasítást Sethnek. Bármennyire is szeretné, Seth nem ellenkezhet majd.” Kellemesen elmosolyodtam. „De miért mondana Sam ilyet? Ha elmondanám,hogy tudna nekem ott segíteni?Azt hiszem Sam szívesebben tesz nekem szívességet,mint neked.” Ismét összeszedte magát. „Talán igazad van. De abban biztos vagyok, hogy Jacob nagyon is buzgón adna utasítást.” Megrökönyödtem”Jacob?” „Jacob a másodvezető. Sosem mondta neked? A falka őt is követi.” Megfogott, és a mosolyából tudtam, hogy ezzel ő is tisztában van. Lüktetett a fejem. Tudtam,hogy ilyen helyzetben Jacob azt szeretné ha az ő oldalán lennék. -Biztos voltam benne. És Jacob ezt sosem mondta el nekem. Edwárd kihasználva pillanatnyi előnyét, gyanúsan lágy hangon folytatta. Tegnap éjjel egy elbűvölő gondolatmenetet láttam a falka agyában.” Komolyan mondom jobb,volt mint egy szappanopera. Sosem hittem, hogy ilyen összetett dinamikájú egy ekkora falka. A közösségi érdek elnyomja az egyénit. Nagyszerű.” Meg akart zavarni, áthatóan néztem rá. „Jacobnak rengeteg titka van.” Mondta fogait csikorgatva. Nem válaszoltam. Figyelmesen néztem,nyitottan egy vitára. „Például tudod egyáltalán ki volt tegnap este a legkisebb szürke farkas?” Sóhajtottam”Rendben. Miről akarsz pontosan beszélgetni?” „Kérdés nélkül elfogadnak mindent, hogy csak az eredeti farkas leszármazottaknak van erejük az átalakulásra.” „Volt valaki,akinek nincs a felmenői között farkas és mégis átalakult?”

„Nem. A lány egyenesági leszármazott,az biztos.” A szemeim kitágultak. „Egy lány?” Biccentett. „Ő tud rólad. Leah Clearwaternek hívják.” „Leah egy vérfarkas?”sikoltottam. „Hogyan?Mióta?Ezt miért nem mondta el nekem Jacob?” „Vannak dolgok, amiket nem osztott meg – például hogy hányan vannak. Mintha korábban azt mondtam volna, amikor Sam lett a vezér nem mellőzhette az egyességet. Jaboc nagyon óvatos mindig másra gondolt,amikor a közelemben volt. Természetesen a tegnap éjszaka után ,már nem számít.” „Nem tudom elhinni. Leah Clearwater” Természetesen emlékeztem, amikor JAcob mesélt Leah és Sam esetéről, a cselekedeteiről,aztán meg mintha túl sokat mondott volna-Miután mondott valamit Samről,mélyen Leah szemébe nézett és rájött,hogy megszegte minden ígéretét.. Leah olyan volt, mint egy szikla, egy csillogó könnycsepp gördült le az arcán, amikor az öreg Quil azokról a terhekről beszélt,amit a Quilet indiánok a vállukon cipelnek… És Bill sok időt töltött Sueval, hiszen az ő gyerekéért is aggódott…az aggódás jogos volt, hiszen mostanra belőlük is vérfarkas lett! Nem gondoltam sokat Leah Clearwaterre, csak miután megtudtam, hogy eltűnt, amikor Harry meghalt, majd nagyon szántam, amikor Jacob elmesélte a történetét, hogy milyen nehéz lehettet neki látni az erős nyomot sam és a saját unokahúga között,ami összetörte Lah szívét. És most Sam falkájába tartozik, hallja a hangját…és nem hagyhatják magára. Utáltam ahogy ezt Jacob mondta. Minden ami vagy, kívül esik azon,amit mások látnak.

„Szegéyn Leah,”suttogtam

Edwárd felhorkantott.”Ő kivállóan kezeli az életét,hogy közöttük lehessen.””Nemhiszem, hogy kiérdemelte a szimpátiádat.” Ez meg mit jelentsen?” „Épp elég nehéz így is nekik,hogy hallják egymás gondolatait. Néhányan próbálnak összedolgozni, hogy könnyebb legyen.”Ha van valamilyen szándékos,fájdalmas emlék, az mindenkit bánt.” „Elég oka van rá.”motyogtam, pártját fogva. „O,igen tudom, „mondta”Ez a lenyomat okozta kényszer az egyik legfurcsább dolog, amivel valaha is találkoztam, pedig láttam már néhány különös dolgot.”Rázta meg fejét csodálkozva. „Az út,ahogy Sam elérte, hogy Emily az övé legyen leírhatatlan- vagy fordítva is mondhatnám. Samnek nem volt választása. Ez emlékeztetett a Midsummer Night’s Dreamre, az összes zavarosságával és elsöprő szerelmével…mint egy varázslat.”mosolygott.” Ez nagyon is közel van ahhoz, hogy számomra milyen nehéz megérteni,hogy mit érzek irántad.” „Szegény Leah,” mondtam ismét.”De mit értesz azon, hogy bűnös?” „Folyamatosan látott olyan dolgokat, amikre korábban nem is gondolt,”magyarázta.”Például Embry.” „Mi van Embryvel?”kérdeztem meglepetten „Az anya A Makah rezervátumba ment 17 évvel ezelőtt, amikor terhes volt vele. Ő nem Quil indián. Mindenki úgy gondolta,hogy az asszony elhagyta Makah indián férjét.De aztán csatlakozott a falkához.” „Így?” „Így valószinüsíthetően az apja vagy Quil Ateara, vagy Joshua Uley, vagy Billy Black, akik akkoriban mind házasok voltak természetesen.” „Nem”ziáltam.Edwárdnak igaza volt, ez tényleg olyan mint egy szappanopera.

„Most Sam, Jacob és Quil azt találgatja közülük kinek van féltestvére. Mindenki szeretné azt hinni, hogy Samnek, mióta az apja,már nem volt az apja. De a kétely mindig ott lesz.JAcob sosem kérdezte erről Billy-t. „Ez ige. Hogy derítettél ki ennyi mindent egyetlen éjszaka alatt?” „A falka gonolatai igézőek. Mind együtt gondolkodnak, majd egyszerre elkülönülnek. Annyi minden van, amit ki lehet olvasni.” Olyan izgatott volt a hangja, mint annak,aki épp most tett le egy izgalmas könyvet, épp a tetőpont előtt. Nevettem. „ A falka magávalragadó.” Érettem vele egyett. „Ugyanolyan elbűvölő, amikor te próbálsz összezavarni engem.” Teljesen kiolvashatatlan lett az arca. –tökéletes póker arc. „Igyekszem elmagyarázni Edwárd.” „Nem” hangja olyan volt,mint aki befejezte. Nem volt sok kedvem befejezni törölgetést. Csak ott akartam lenni,ahol Edwárd volt. Kegyetlen, ostoroztam magam.Önző,önző,önző” Ne tedd! Figyelmen kívül hagytam, amit az eszem diktált. Nem tudtam ránézni,amíg beszéltem. A szemeimet bűnösen az asztalra szegeztem. „Rendben Edwárd, suttogtam.”Van valami…egyszer már majdnem megőrültem.Tudom mik az értékeim, és nem viselném el mégegyszer ha elhagynál.” „Nem néztem fel, hogy megnézzem hogyan reagál a hallotakra, tudván mennyi fájdalmat elevenítek fel. Hallottam ahogy kifújja a levegőt, majd csend lett. Meredten néztem a ötét asztallapot és azt kívántam bárcsak nem mondtam volna semmit. De tudtam, hogy ki kellett mondanom. Mivel számított.

Hirtelen a kezeivel körbeölelt, megcirógatta az arcomat, a kezemet. Vigasztalt. A bűntudat keringett bennem. De a túlélési ösztön erősebb volt. Nem volt kérdése,hogy ő az én túlélésem kulcsa. „Tudod, hogy ez nem ugyanaz, Bella,” mormogta”Nem leszek messze,és hamar ismét itt leszek.” „Nem fogom kibírni,”szegeztem le a tekintetemet.”Nem tudni,hogy mikor, vagy egyáltalán valaha  vissza jössz-e. Hogy tudnám az túlélni? Mosolygott”Ez sokkal könnyebb lesz Bella,Nincs benne kockázat.” „Senkinek?” „Senkinek.” „És mindenki jól lesz?” „Mindenki,”ígérte „Akkor semmi esély, hogy átváltozzak?” „Természetes nincs. Alice mondta nekem, hogy ő is lemúlt 19. Mi is könnyen kezelni tudjuk majd ezt.” „Igaz-úgy mondod, minta ez lenne a legkönnyebb dolog” Megismételtem a tegnapi szavait.”Tényleg így gondolod?” „Igen.” Olyan egyszerűnek látszik-látta, hogy megtörténik. „Olyan egyszerű, hogy akár ki is hagynád?” Egy hosszú csend után, felnéztem az arcába. A póker arc visszatért. Mély levegőt vettem. „Így csak két lehetőség van. Egyrészt vagy annyira veszélyes, hogy nem akarod, hogy tudjak róla, amelyik esetben úgy lenne helyes, hogy én is ott legyek és segítsek. Vagy annyira könnyű, hogy könnyűszerrel elintézhetik nélküled is. Melyik igaz?” Nem szólalt meg.

Tudtam mit gondol-ugyanazt, amit én. Carlisle, Esme, Emmett, Rosalie,Jasper and… persze Alice Csodálkoztam volna ha szörny lettem volna. Nem a gondolat bántott, hanem a dolgok igazi háterre. A dolgok, amik megsebeztek más embereket. Tdni,hogy nincs esélyük, ha eljön amit szeretnének. Én csak őt szerettem volna biztonságban magam mellett. Tudtam hol a határ annak amit szeretnék, amit feláldoznék érte? Nem voltam biztos benne. „Azt kéred tőlem,hogy hagyjam őket magukra a harcban?”kérdezte csendesen. „Igen”meglepődtem mennyire nyugodt maradt a hangom,miközben olyan nyomorultul éreztem magam belül.”Vagy hogy vigyél magaddal.”Mind a két út ugyanolyan, ha együtt lehetünk.” Vett egy mély levegőt,majd lassan kifújta.   A kezei közé fogta az arcomat,kényszerítve, hogy az arcába nézzek. Mélyen a szemembe nézett, csodálkoztam mit kutathat bennük, és mit találhatott. A gyomron vadulkavargott­undorít engem? Valami ismét átfutott rajta, egy érzés, nem tudtam mi  volt az. Egy kézzel felvette a telefonját. „Alice, mondta.Tudnál jönni kicsit vigyázni Bellára?”Felhúzta a szemöldökét, hogy megértettem-e a szavait. „Beszélnem kell Jasperrel.” Egyetértett. Elrakta a telefonját, majd ismét fürkészni kezdte az arcomat. „Mit akarsz mondani Jespernek?” sziszegtem „Megbeszélni…hogyan lesz nélkülem.” Könnyű volt észrevenni rajta,hogy mennyire nehéz most neki. „Sajnálom.” Tényleg sajnáltam. Utáltam, hogy ezt csinálom vele. De azért annyira nem,hogy mosolyogva azt mondjam neki, ne is törődjön velem. Minden bizonnyal nem annyira.

„Ne kérj elnézést, mondta enyhén elmosolyodva.”Soha ne félj elmondani  nekem, hogyan érzel valójában,Bella. Ha neked erre van szükséged…”vonta meg a vállát.”Számomra te vagy a legfontosabb.” „Nem gondolnám, hogy az út- amit választottál a családod elé helyezne.” „Jól tudom ezt. Nem ez volt a kérésed. Felajánlottál két lehetőséget, ami elfogadható a számodra, és én kiválasztottam azt az egyet, ami számomra elfogadható. Nagyon nehéz kompromisszumot találni.” Fejemet a hideg mellére szorítottam.”Köszönöm.”suttogtam „Bármikor,”mondta miközben megcsókolta a hajamat.”Bármit.” Sokáig így maradtunk. Az arcomat a pólójába rejtettem.Két  hang szólalt meg bennem. Az egyik jó akart lenni, a másik le akarta zárni az ajkait. „Ki a harmadik feleség? Kérdezte csendesen „Tessék?”kérdeztem meglepetten. Nem emlékeztem, hogy megint álmodtam volna erről. „Mormogtál valamit a  harmadik feleségről múlt éjjel. Éreztem a nyugalmat,de aztán elvesztettél.” „Ó igen. Ez volt az egyike a sztoriknak, amit az örömtűz éjszakáján hallottam. sóhajtottam”Valahogy bennem maradt” Edwárd az oldalára feküdt , és megpróbálta kiszűrni a hangomból a kellemetlenséget. Mielőtt bármit is kérdezhetett volna, Alice kopogtatott a konyha ajtaján savanyúan. „Azt akarod, hogy elveszítsem minden humorérzékemet?”morogta „Hello Alice,” üdvözölte. Egy ujjal megemelte az államat, hogy búcsuzóul megcsókoljon. „Később este visszajövök.”ígérte nekem. „Megoldjuk, hogy nélkülem is menjen ez a dolog.” „Rendben.”

„Nincs sok minden amit el kéne intétned,”mondta Alice.”Már mindent elmondtam nekik. Emmett örült.” Edwárd felsóhajtott”Persze,hogy örült.” Kiment az ajtón egyedül hagyva Aliccel. Alice fürkészve nézett rám. „Sajnálom, kértem ismét elnézést.”Gondolod, hogy ez még nagyobb veszélyt fog okozni?” Prüszkölt egyet.”Túl sokat aggódsz Bella. Idő előtt szürke leszel.” „Mit akarsz ezzel mondani?” „Edwárd nagyon durcás, ha nem engedik, hogy a saját útját járja.Csak épp elképzeltem a következő hónapokat vele.”Grimaszolt. „Gondold át józanul. Szeretném, ha jobban uralnád a borulátásodat, Bella.”Annyira nem szükséges.” „Elengednéd Jaspert nélküled?” kérdeztem Alice fintorgott .”Az teljesen más.” „Persze,hogy az.” „Menj frissítsd fel magadat,”utasított.”Charlie 15 perc múlva hazaér, és ha ilyen ramatyul fog kinézni,legközelebb nem fog elengedni.” Tényleg elment az egész nap. Mintha elvesztegettem volna, annak örültem, hogy nem kell minden alkalmat alvással töltenem. Alapvetően jól néztem ki,mikor Charlie hazaért-felöltöztm, megfésülködtem, és a vacsorát készítettem a konyhában. Alice odaült, ahol Edwárd is szokott, és A napja felöl kérdezte Charliet. „Hello Alice! Hogy vagy aranyom?” „Jól vagyok Charlie, köszönöm.”

 „Látom, azért a nap végére kikászálódtál az ágyból”mondta nekem, mikor mögé álltam, mielőtt visszafordult Alichez. „Mindenki a partiról beszél, amit a szüleid adtak tegnap éjjel.

Fogadni mernék, hogy nagy takarítás áll előtted.” Alice megvonta a vállát. Ismerve őt, már minden rendben volt. „Nehéz volt,mondta”nagy parti volt. „hol van Edwárd?kérdezte Charli kissé kelletlenül.”Segít takarítani?” Alic tragikusan felsóhajtott. Mintha csak egy színészt látnék,de számomra túlságosan is tökéletes volt,hogy elhiggyem.”Nem. A hétvégét Emmettel és Carlisle-al tölti.” „Megint kirándulnak?” Alice hallgatott, arcán az elveszettség látszódott.”Igen. Engem is nagyon megleptek. Minden iskolaév végén összejövünk,csapunk egy kis ünneplést, de idén én inkább vásárolni akartam túrázás helyett, és senki nem akart itt maradni velem. Olyan elhagyatott vagyok.” Láttam, ahogy Charlie azon gondolkodik, hogyan tudna segíteni Alicnek, miközben én azon gondolkodtam mit akar elérni ezzel a színjnátékkal. „Alice aranyom, miért nem jössz addig hozzánk?”ajánlotta Charlie”Utálom még a gondolatát is,hogy egyedül legyél egy akkora házban.” Mosolygott. Mintha kihúzták volna  a lábam  alól a talajt. „O”ellenkeztem. Charli rám nézett.”Mi van?” Alice csalódottan nézett rám. Tudom, azt gondolta,hogy nagyon lassú vagyok ma este. „Valami kaparja a torkomat.”motyogtam „Aha”majd ismét Alicre nézett.”Nos mi ez a harc?” Rálépett a lábamra, kicsit finomabban ez alkalommal. „Nos, apa, tudod, nincs olyan sok lehetőség itt nálunk, Alice biztos nem érezné magát jól, hogy a földön kell aludnia…” Charlie összeszorította a száját. Alice ártatlan várakozással nézett felfelé.

„Talán Bella,ott maradhatna veled, ajánlotta”csak amíg a többiek visszajönnek.” „O, Bella, megtennéd?”mosolygott rám győztesen Alice.”Nem gond ha vásárolgatnod kell velem ugye?” „Persze,helyeseltem”a vásárlás rendben van.” „Mikor mennek el?kérdezte Charlie Alice arca megváltozott.”Holnap.” „Mikor lenne rám szükséged?kérdeztem „Vacsora után, azt hiszem.”ujjaival tartotta az állát, mintha nagyon gondolkodna.”Ugye nincs semmi dolgod szombatra?Szeretnék bemenni a városba vásárolni, és ez egész napos program nálam.” „Csak nem Seattlebe.mondta Charlie szemöldökét felhúzva. „Természetesen oda nem,”értett vele azonnal egyett Alice,habár mindkette tudtuk,hogy szombaton semmi baj nem történhetne ott sem. „Olimpiára gondoltam talán… „Tetszeni fog neked Bella.Charlie egész izgatott lett tőle.”Menj és fedezd fel a várost!” „Igen apa”Ez nagyszerű lesz.” Alice még csacsogott a tervekről, majd Edwárd is visszaért nem sokkal később. Meglepetésnélkül fogadta Charlie jókíváságát akiránduláshoz. Mivelkorán indulnak,ezért korábban elbúcsúztak, mint szokott. Alice is vele ment. Amilyen hamar csak tudtam én is kimentettem magam Charlinál. „Biztos fáradt vagy.”mondta Charlie „Egy kicsit.” Hazudtam. „Nem csodálom, hogy ki akartad hagyni a partit, morogta”sok időbe tellik,míg kipihened magad.” Mire felértem Edwárd, már az ágyamban feküdt. „Mikor találkozunk a farkasokkal?”morogtam, miközben csatlakoztam mellé.

„Egy óra múlva.” „Az jó. Jakenek és a többieknek is szükségük van egy kis alvásra.” „Feleannyira sem, mint neked.”mutatott rá a lényegre. Igyekeztem lendületben tartani a témát, nehogy rábeszéljen az otthonmaradásra. „Elmondta Alice,hogy megint elrabol?” Vigyorgott.”Pontosan, nem ő.” Zavartan néztem rá, miközben ő jót szórakozott ezen. „Én vagyok az egyetlen, akinek engedélye van, hogy fogságban tartson.Emlékszel?”mondta. Alice elmegy velük vadászni.”sóhajtott.”  Megígértem, hogy nem kell most ezt csinálnom.” „Te fogsz elrabolni?” Biccentett. Charlie már nem szokott olyan gyakran hallgatózni lenntről. És szerencsére volt egy mindnet halló vámpír is a közelben. Csak ő és én.-tényleg egyedül. „Rendben van ez így?kérdezte félreértve hallgatásom „Persze… biztos, egy dolgot leszámítva.” „Mi az a dolog?” kérdezte nyugtalan tekintettel. „Miért nem mondta el Alice Charlienak, hogy elmész ma éjjel?kérdeztem Megkönnyebülten nevetett. Élveztem a gondolatot, hogy tisztábban látok, mint múlt éjjel. Még voltak félelmeim, de nem rettegtem semmitől. Működtem. Láttam mi fog történni, és valahol mindig éreztem, hogy nem lesz baj. Edwárd kétségtelenül nem repesett az örömtől,hogy kihagyja a harcot… épp ezért esett nehezemre elhinni,amikor azt mondta,hogy könnyű lesz. Sosem hagyná el a családját,ha nem bízna magában. Talán Alicnek igaza volt,és túlságosan is sokat aggódom. Végül elindultunk.

Jasperés Emmett éppen bírkóztak, nevetésük messze elhangzott. Alice és Rosalie a távolt kémlelték. Esme és Carlisle néhány méterrel távolabb egymásra koncentráltak.Jóvalvilágosabb volt az éjszak , mint előzően, így tisztán láttam a három farkast a távolban egy körben, ahogy figyelmesen vártak. Könnyen felismertem Jacobot, akkor is megismertem volna,ha most láttam volna így előszőr. „Hol van a többi farkas?” csodálkoztam „Nincs szükség rájuk.” Egyikük elvégzi majd a munkát, de Sam nem bízik meg bennünk annyira,hogy csak Jacobot küldje, pedig ő benne lett volna. Quil és Embry általában együtt van… „Jacob hisz neked.” Edwárd hallgatott. „annyira bízik bennünk,hogy ne öljük meg.De erről ennyit.” „Osztoztok ma éjszaka?kérdeztem óvatosan. Tudtam ez legalább annyira nehéz volt a számára,mint nekem a háttérben maradni. Lehet,hogy nehezebb. „Segíteni fogok Jaspernek, ha szükséges. Ki akar próbálni néhány támadást,ilyen helyzetekben. Vonta meg a vállát. Rövid pánikhullám tört rám. Túlerőben vannak. Igyekeztem elrejteni az érzéseimet, visszatartani a reakciómat. Rossz volt nézni,ahogy igyekeztem hazudni magamnak, hogy minden működik, ha én is mindent megteszek. Ahogy elsiklott a tekintetem a Cullenekről- el az ő játékos harcukról,ami igaz is lehetett, halálos épp csak pár napja. Jacob a szemembe nézett és mosolygott. Ugyanaz a szürke farkas volt, mint korábban, a szemei az utat pásztázták, amikor még ember volt. Még mindig képtelen voltam elhinni,hogy nem is olyan régen, láttam egy vérfarkas küzdelmet- ami miatt volt néhány rémálmom. Tudtam, kérdés nélkül,melyikük Embry és melyikük Quil. Mivel Embry  volt a legtisztább szürke farkas sötét folttal a hátán, és Quil mélycsokibaran, fényesen

világító szemekkel- úgy nézett ki mintha élvezné a harcot. Nem voltak szörnyek,még így sem. Barátok voltak. Barátok, akik nem voltak elpusztíthatatlanok,mint Emmett és Jasper, gyorsabban mozogtak, mint egy kobra, ahogy a holdfény megcsillan kemény gránit bőrén. Barátok, akik nem is igen fogták fel a veszélyt. Barátok, akik valaha emberek voltak,barátok,akik olykor véreztek, barátok, akik akár meg is hallhattak… Edwárd nyugodt volt,mivel ő nem igen tartott attól, hogy a családját bármi baj érhetné. De vajon az zavarná, ha a farkasok megsérülnénk?  Ténylegesen zavarná őt bármilyen veszély is? Edwárd bizalma csak még inkább erősítette az aggodalmamat. Próbáltam visszamosolyogni Jacobra, legyűrve a gombócot a torkomban. Nem voltam biztos, hogy sikeülni fog. Jacob könnyedén ugrott a lábaival, oda ahol Edwárddal várakoztunk. „Jacon,”üdvözölte Edwárd udvariasan.

Jacob nem vett róla tudomást, sötét szemeivel engem figyelt. Velem egymagaságba hajtotta a fejét, ahogy tegnap is. Egy vámpir gyengéden megfogta az orrát. „Semmi baj.” Mondtam, szavak nélkül is megértettem Edwárdot.”Csak aggódom, tudod.” Jacon figyelmesen nézett. „Szeretné tudni,hogy miért.” Morogta Edwárd Jacob felmordult, -olyan bosszantóan- és Edwárd ajkai összezárultak. „Tessék?”kérdeztem. „Úgy gondolja, nem fordítottam pontosan. Amire valójában gondolt, „Ez tényleg nagy hülyeség. Mitől kellene tartani? Vágtam közbe,mivel úgy gondoltam, hogy goromba volt.

Félig elmosolyodtam, mert mulatatott a dolog. „Elég sok minden miatt lehet aggódni,” magyaráztam Jacobnak.” Például ha egy csapat farkas ölre megy.” Jacob ugatva nevetett. Edwárd sóhajtott.”Jasper segítségre szorul.El leszel tolmács nélkül?” „Megbírkózom vele.” Edwárd egy percig kétkedve nézett rám, megfejthetetlen volt az arca, majd elindult Jasper felé. Leültem. A föld hideg és kényelmetlen volt. Jacob megfordult,majd visszanézett rám, majd tett még pár lépést. „Menj nélkülem.”mondtam”Nem akarom látni.” Ismét előre kapta a fejét , majd morogva letelepedett mellém. „Tényleg,menjél csak.”biztosítottam. Nem mozdult,fejét mancsaira tette. A csillogó ezüst felhőket néztem, nem vágytam harcot látni. Elképzelni éppen elég volt. Egy szellő simította végig testemet,megborzongtam. Jacob közelebb húzódott hozzám, körbeölelve meleg testével. „Oh,köszönöm.”motyogtam Néhány perccel később nekidőltem puha testének. Sokkal kényelmesebb volt így. A felhők lassan úsztak az égen, olykor eltakarva a holdat. Ujjaimmal a nyakánál levő szőrt simogattam. Furcsa hangot hallatott, valahogy úgy hangzott, mint mikor egy macska elégedetten dorombol. „Tudod sosem lehetett kutyám- méláztam el – Mindig szerettem volna egyet, de Rene alergiás a szőrre” Jacob teste rázkódott a nevetéstől. „Nem aggódsz a szombat miatt?kérdeztem. Keskeny fejét felém fordította, így láttam, hogy szűkül össze a szeme. „Bárcsak  jónak érezném ezt.” Visszatette a fejét a lábam mellé és megint elégedett hangot hallatott. Ettől valahogyegy kicsit jobban éreztem magamat.

„Akkor holnap túrázunk,”találgattam. Lelkesen morgott. „Lehet,hogy egyedül túrázom majd,”néztem rá”Edwárd nem épp szokványos módon szokott közlekedni.” Jacob ugatva nevetett. Közelebb simultam meleg testéhez, amíg a fejem egészen  a nyaka mellé nem került.Erős volt. Az a bizar érzetem támadt, hogy ez sokkal járhatóbb út számunkra- egy könnyű, természetes barátság-mint az utóbbi pár találkozás,amikor Jacob ember volt. Valahogy a farkas visszaadtad azt az érzést, amit elveszettnek hittem, pont a farkas dolog miatt. A gyilkos játék folytatódott, én pedig csak néztem a holdat.

20. Kompromisszum Minden elérhető

Összepakoltam a kétnapos látogatásomhoz „Alicnál”, és a csomagjaim a kocsim utasülésén vártak rám. A koncertjegyeket odaadtam Angelának, Bennek és Mikenak. Mike úgy döntött Jessicát fogja elhívni magával, ahogy reméltem. Billy kölcsönkérte az öreg Quil Altera hajóját,és meghívta Charliet, hogy horgásszanak délután, még a meccs előtt. Collin és Brady, a két legfiatalabb vérfarkas, La Pushban maradt, hogy őrködjenek- annak ellenére, hogy még szinte gyerekek voltak, mindketten csak 13 évesek voltak. Azóta, Charlie még jobban figyelt, nehogy valaki megint eltűnjön Forksból.

Mindent megtettem , amit csak tudtam. Igyekeztem elfogadni ezt, és figyelmen kívül hagyni azokat a dolgokat, amiket nem tudtam kontrolálni, legalábbis ma este.

Így, vagy úgy 49 óra múlva eldől majd minden. A gondolat valahogy megnyugtatott.

Edwárd megkért, hogy pihenjek, és azon voltam, hogy hozzam legjobb formámat.

- Kivételesen egyetlen éjszakára nem lehetne, hogy elfelejtsünk minden mást, és csak mi ketten számítsunk? Nekem úgy tűnik, mi soha nem lehetünk együtt úgy, mit most elégszer. Szükségem van a közelségedre. Csak rád van szükségem.

Nem volt nehéz ezzel egyetérteni, tudtam a félelmeimet ez nem mulasztja el olyan könnyen, mondani könnyebb volt, mint megtenni. Más dolgok is jártak a fejemben, tudván, hogy ezt az éjszakát kettesben töltjük el, talán ez segíthet.

Néhány dolog megváltozott.

Például, hogy kész voltam. Kész voltam csatlakozni a családjához, az ő világához. A félelem, a bűn és a kín jobban elért, mint akartam. Szerettem volna odafigyelni ezekre – ahogy a felhőkőn keresztül felbukkanó holdat néztem és egy vérfarkas mellett pihentem – és tudtam, soha többé nem fogok félni. A következő alkalommal, történik velünk valami, készen fogok állni rá. Egy előny, nem teher. Sosem kell választania köztem és a családja között. Igazi társak leszünk, pont, mint Alice és Jasper. Következő alkalommal megteszem, amit kell.

Vártam, hogy a fejem felett lebegő kard eltűnjön, hogy Edwárd büszke legyen rám. De ez nem volt szükséges. Készen álltam.

Csak egy dolog hiányzott.

Egy darab, mert egy dolog nem változott, ez magába foglalta a reménytelenséget, hogy mennyire szeretem őt. Sok időt töltöttem azzal, hogy Jasper és Emmett fogadásán gondolkodtam- kikalkulálva azon emberi dolgokat, amiket elveszíthetek, és ezzel együtt nem akartam feladni. Tudtam melyik emberi arcomat akarom megőrizni, mielőtt halhatatlan leszek.

Volt néhány dolog, amit át kellett gondolnunk ma este. Mindenek után, amiket az elmúlt két évben láttam, már nem hittem a lehetetlenben. Többnek kell ahhoz történnie, hogy leállítson engem.

Oké, őszinténszólva ennél voltak bonyolultabb dolgok is. De megpróbáltam. Amilyen eltökélt voltam, nem lepődtem meg, hogy azért volt bennem egy csöpp félsz, ahogy végigmentem a keskeny ösvényen a háza felé. – Nem tudtam, hogy tegyem meg,amit megszerettem volna megtenni, és ez izgalommal töltött el. Az anyósülésen ült, csendes arcom felé küldött egy mosolyt. Meglepett, hogy nem erőszakoskodott, hogy ő vezessen, de ma este úgy látszik eldöntötte, a mai este az én tempómban fog eltelni.

Sötétedés után értünk a házhoz. Ennek ellenére, a rét fénylett az ablakokból kiszűrődő lágy fények miatt. Amint leállt a motor, már nyitotta is az ajtómat. Egy kézzel kiemelt az autóból, kidobta a csomagomat a furgonból másik kezével. Az ajkai azonnal rátaláltak az enyémre, ahogy hallottam becsukódni a kocsi ajtaját mögöttem. Anélkül, hogy megszakadt volna a csókunk magához emelt és a karjaiban ringatva, óvatosan bevitt a házba. Nyitva volt a bejárati ajtó? Nem tudnám megmondani. Bent voltunk, gondoltam, és megszédültem. Emlékeztetnem kellett magamat rá, hogy levegőt is venni kell. Ez a

csók nem ijesztett meg engem. Ellenkezőleg, azt kaptam, amire vágytam, csak nem olyan körülményesen, ahogy azt korábban elképzeltem. Persze csak most kezdett a dolog bonyolódni. Csöndesen kuncogva tolt el magától, gyengédebben tartva a kezében.

- Isten hozott itthon. -mondta őszinte melegséggel a szemében.

- Ez nagyon kedves. -mondtam izgatottan. Gyengéden lerakott a lábaimra. Mindkét kezemmel átkaroltam, elutasítva mindenfajta távolságot köztünk.

- Van valamim a számodra. - mondta csevegő hangnemben

- Igen?

- Személyes, emlékszel? Azt mondtad, az elfogadható.

- Oh, igaz. Azt hiszem, mondtam ilyet. Kuncogott az ellenállásomat hallva.

- Fent van a szobámba. Lehozhatom?

 A hálószobájában? –Természetesen! - egyeztem bele, kényszerítve magamat, hogy görcsös ujjaim elengedjék.

- Most mehetsz. Buzgón igyekezett odaadni a nem ajándékomat, a normál emberi sebesség nem volt elég gyors neki. Egy határozott mozdulattal felkapott megint, és felrohant a közelben lévő lépcsőkön egészen a szobájáig. Az ajtónál letett, majd egy szökkenéssel a szekrénynél termett. Vissza is ért, mielőtt még akárcsak egyet is léphettem volna, de ezt figyelmen kívül hagyva leültem a hatalmas arany ágy sarkára, majd becsúsztam középre. Magamhoz húztam egy párnát, majd a kezeimmel átkulcsoltam felhúzott térdeimet. -Rendben. - motyogtam. Most hogy már ott voltam, ahol lenni akartam, kissé idegesebbnek éreztem magamat. Edwárd nevetett. Behuppant közvetlenül mellém, mire a szívem össze-vissza kezdett kalimpálni. Szerencsére ezt az ajándék tényének is betudhatta.

- A házi ajándék- emlékeztetett. Bal kezemet lefejtette a térdemről, és egy pillanatra megérintette az ezüst karláncomat. Majd visszatette a kezemet. Alig hittem el. A farkas másik oldalán, most már egy briliánsokkal kirakott kristály szív lógott. Ezer fénnyel ragyogott, ahogy a lámpa fénye megvilágította. Hosszú időre elakadt a lélegzetem.

- Az édesanyámé volt.- mondta elutasítást nem tűrően - Van még néhány hasonló csecsebecsém. Adtam belőle Esmenek és Alicnek is. Így ez nem számít olyan nagy dolognak. Bánatosan mosolyogtam magabiztosságán.

- De biztos vagyok benne, hogy ez egy jó ajándék. – mondta - Kemény és hideg. – nevetett - És a napsütésben szivárványt rajzol.

- A legfontosabbról megfeledkeztél. - motyogtam. - Ez gyönyörű. -A szívem csöndes- búgta - és olyan, mint a tied. Megforgattam a csuklómat, hogy a szív felragyogott. „

- Köszönöm, még egyszer.

- Nem én köszönöm neked, hogy ilyen könnyen elfogadtad az ajándékomat. Egy hasznos praktika hozzád. Vigyorogva, elővillantak a fogai. Felé dőltem, a fejemet a karja alá csúsztattam és magamhoz öleltem. Majdnem olyan érzés volt, mintha csak Michelangelo Dávid szobrához simultam volna, azzal a kivétellel, hogy tökétesen karjaival, még inkább magához szorított. Ez jó kezdésnek tűnt.